2012. március 4., vasárnap

Torockó,Farsang temetés2012

2009. július 29., szerda

2009. július 21., kedd

A torockói vasmûvesség
DÁVID ALBERT
Baróti Szabó Dávid Középiskola, Barót, Románia

Torockó XVIII. századi
címere
Az 1848-as forradalmat megelõzõ és követõ évtizedekben kifejlõdött modern vasiparunk elõtt századok során át Erdély legjelentõsebb vasmûvesközpontja volt Torockó. A kolozsvári kereskedõk a vas félkészítményeket és készárut már a 16. században Torockóról szerzik be, és árulják saját boltjaikban vagy adják tovább távolabbi városok kereskedõinek. Apafi fejedelem idejében a pénzbeváltásnak híre kelvén, Bethlen Miklós a késõbbi kancellár, maradék pénzét befektette: ötszáz juhot vett és „egy falka vasat” Torockón. A torockói vas 1627-tõl ott szerepel az erdélyi árszabásokban, s a 17–19. századi levelek, feliratok, gazdasági számadások, vagyonösszeírások, hozománylevelek és testamentumok tele vannak a „torockói”-ként jelzett vasmunkák (ekevas, hosszúvas, singvas, kaszavas, kapa) felsorolásával. A 17–18. században Torockó vastermelését a csíkmadarasi, zalasdi és vaskohi fejedelmi hámorok vastermelése („csíki vas”, „hunyadi vas”, „belényesi vas”) egészítette ki. A 19. század elsõ felében pedig a székelyföldi Lövétén, Erdõfülén, Ditrón, valamint Klicen létesültek még bányászattal és olvasztással egybekötött vasverõk, azonban e rövidebb életû és kisebb termelésû vasmûvesközpontok alig érintették Torockó elsõrendû jelentõségét.

Torockó vasmûvessége jelentõségének köszönhette fokozatos kiemelkedését a környezõ falvak sorából, módosodását a polgári életforma és igények irányába való fejlõdését. E törekvésükben Torockó vasmûvesei az újkor minden hûbérellenes megmozdulásának – Dózsa, Rákóczi, Horea, Kossuth népének – fegyverkovácsai voltak. A közbeesõ „békés” idõkben pedig – az egész 17. és 18. századon át – perelve a földesúri elnyomás ellen, még „csalóka levél” (hamis okmány) készíttetésétõl sem tartózkodtak, míg csak Mária Terézia idején az Erdélyi-érchegység más bányavárosaihoz hasonló szabadalmat nem kapott Torockó is.


Bányászat

A Torockó községtõl északnyugatra meredõ Hegyorra, Tilalmas, Bérc és Falomódala mészkõgerinc alatti „Bányászok erdeje” nevû helyen a csillámos agyagpala fölött néhol 6–8 m vastagságot is elérõ, elágazó vasérctelér terpeszkedik, amelybõl elsõsorban a sárgás szõkekövet (limonit) bányászták. E területeken a legrégibb bányanyomokra a temetõoldalban és a városbányarészen akadunk. A 18–19. században azonban már a községtõl távolabb kezdtek Mészáros-, Lakatos-, Séra-, Tekerõ-, Györgyes-, Mezõség-, Vén-, Simonok-, Kis-, Hermány-,Sógoros-, Tubákos-, Daszkelos-, Pattantyús-, Pál János-, Poharas-, Sarkantyús-, Vajda- és még vagy 15 más bányában dolgozni. Mint látható, a fennmaradt bányanevek az egykori bányászokra, a bányák mûvelési módjára, a kikerült vaskõ minõségére vagy feldolgozására utalnak.

A bányászok munkaruhájának sajátos darabjai voltak: a bõ gatyára vett, elöl és az ülepen lóbõrrel megfoltozott condraposztó harisnya, kézivászon ing, és szürke vászon condralájbi, és az erre öltött vászonfriskó vagy csontgombos condraujjas, a marhabõr bocskor és a hátul csákósan feltûrt karimájú posztókalap.

Reggelente a bányákhoz induló bányászok az út elsõ emelkedésén, a Nyugón megpihenve várták be egymást. A bányához érve a kõkalibában szalonnát frustukoltak, majd bébújtak a bányába. Egy gyertya elfogytával (déltájt) kijöttek a bányából, és vasnyárson sült szalonnát vagy húst ettek, rá bort ittak majd utána egy keveset pihentek. Délután ismét dolgoztak egy gyertya fogytáig, és este már otthon vacsoráztak.

Torockó fekvése a Székelykõ és az Ordaskõ között.
A legrégebbi bányák és verõk helye

Az újonnan felfogott bányához a szükséges bányafát lóháton hordták össze. A könnyen beomló bemenetelt több pár lábfával támasztották ki, majd a vaskõeret követõ zegzugos bányában kellett itt-ott egy-egy 4–32 fokos lajtorja. A kitermelés a bányászcsákánnyal, a pöröllyel, a sziklarepesztõ bányaszeggel és lõtetéssel történt. Utóbbi esetén megfelelõ helyen bányafúróval arasznyi lyukat véstek, majd ebbe – miután a törmeléket tisztítóvassal kikaparták – puskaport töltöttek, amit földdel lefojtottak. A fojtóvas oldalán levõ hornya mentén a bányatûvel szúrt lyukon át száraz csalángórét vezettek be kanócként. A góré végére tûzött taplót gyújtották meg acéllal, kovával, miután a bányászok a legközelebbi fordulóig szaladtak, hogy bevárják a robbanást. A csákánnyal, bányszeggel, lõtetéssel kibontott követ kapaszerû favonyóval húzták ki egy kis teknõbe, amellyel a meddõ péreget valami bányaüregbe hordták, a jó vaskövet pedig a bandinak nevezett lóbõr hátizsákba töltötték. A bányász által alkalmazott zsákos fiú a bandival gyakran csak négykézláb mászva tudott haladni, vízszintes helyen pedig kis szánkófélekorcsolyán vonszolta kifelé a vékányi (30 l) terhet. A tágasabb kijárati részen a vaskövet gyakran két véka (1 lókõ) ûrtartalmú párral (targonca) vagy négy vékáslag, egy deszkasínen haladó négykerekû fahanttal (csille) szállították ki. A bányákban nem férõ meddõ kõbõl a bánya szája elõtt teraszszerû hold vagy gorc keletkezett, melyet kis kõkerttel is körülvettek, s így alkalmas hely volt a vaskõ felhalmozására is. A hold egyik szélére építették a lombbal-földdel fedett kõkarámot, végében az elzárt tûzifatartó aszalóval.

Mivel a bányaterület községi tulajdon volt, bármely torockói polgár hajthatott bányát. A közerdõkbõl minden család évente kapott egy-egy nyílat (részt), amelybõl jutott bányászfának is. Ilyenformán a szegényebb emberek is „bébúhattak a fõdbe”, s a bányászat így a vagyontalanabb családok állandó foglalkozása is maradt. Azonban télvíz idején, amikor a vasverés a fagy miatt szünetelt, a verõsgazdák is indítottak bányákat, amelyeket bányászlegényekkel mûveltették résziben vagy pedig szakmányban, 1 lókõ kitermelt vaskõ után 60 krajcárért. A bányászok, a szákosaikat ugyancsak normára (egy zsák kõ kihordásáért 5 krajcárral) fizették. Leggyakoribb volt mégis, mikor 2–8 bányász egy pártiba összeállva közösen indított el egy bányát, amelyikben ki-ki saját zsákosával és a maga szerencséjére dolgozott, csupán a robbanást és a famunkát intézték közösen.

Évente négyszer volt vaskõmérés, amibe mindig vegyült egy kis ünnepélyesség is. Ekkor a bányászok a fabuduval megmérték a kitermelt vaskövet, és vékaszámra eladták (1 budu = 1 véka = 1 zsék = 1/2 lókõ) a verõgazdáknak. A bányászlegények is a vaskõméréskor vették ki részüket vagy fizetésüket a bányagazdától, aki aztán saját részét és a bányászlegényektõl is megvásárolt vaskövet lóháton szállította le a kohóhoz.


Vasolvasztás, vasverés

A bányászok kitermelte vasércnek kovácsvassá történõ átalakítása a szénégetõk, lóhajtók, kohászok és verõskovácsok közremûködését igényelte.

A vasérc mellett a kovácsvas nyersanyaga a faszén volt. Ennek fokozatos megdrágulása (az erdõk fogytával) és a máshol alkalmazott olcsó kõszén itteni hiánya okozta elsõsorban a torockói vasmûvesség alig több mint száz évvel ezelõtti gyors hanyatlását is. A szén hosszú idõn keresztül a község Enyedig elterülõ erdeibõl került ki. Azonban az erdõk nagy részét a földesúr jobbágyfaluihoz csatolta, a torockóiaknak már a 17. században is más falvakban kellett fát vásárolniuk. Innen hordták haza a kiégetett faszenet.

A széncsinálásra ledöntött 10–15 m3 fát (bükk-, gyertyán-, nyár-, tölgyfa) a szénégetõ méterbe fûrészelte, és kettõbe, vagy négybe hasította. Ezután egy száraz ponkon lapos mihér helyett egyengetett, ahol a száraz hasábfákból, rendbe fölállogatva, egy kb. 3 m magas boglyát rakott. Alul keresztben, középen pedig függõlegesen lyukakat hagyott a begyújtásra: egy-egy rudat helyezett a leendõ lyukak helyére. A rudat aprófával körberakta, majd a rudat kihúzta. A felrakott mihért teljesen berakta lombbal és földdel, csupán pálcával szúrt az égés haladtával egyre fennebb 2-2 szelelõlyukat. A mihér 3 nap alatt égett ki, aztán az összenyomult halomról egy ötfogú gereblyével lehúzták a port, hagyva, hogy a kb. kétszekérnyi faszén kihûljön.

A faszén elszállítását a verõsgazda végeztette az évente fogadott lóhajtóval. A lóhajtó pénzfizetést, útitarisznyát és kellõ számú bocskort (sokszor havonta egy párat is) kapott. Télen a vaskõ és a bányafa, tavasztól kezdve pedig a faszén szállítását végezte a rábízott 5-6 mokánylóval. A lóhajtótól kapott a szénégetõ szerdán és szombaton friss húst és üzenetet hazulról. A bányafát a lóháton átvetett kerezzsel, a vasércet párosan föltett mogyoróvesszõbõl font vékás kassal (2 véka = 1 lókõ), a faszenet pedig a háromszor nagyobb szénkasokkal (6 véka = 1 lószén) szállították. A gúzzsal egymáshoz kötött kasokat felpokrócozott és szügyellõs, farhámos, hevederes fanyereggel fölnyergelt ló hátán vetették át. A lóhajtó az elsõ lovat kötõfékjénél fogva vezette, a többi ló – farkuknál-kötõféküknél egymás után kötve – ezt követte libasorban a hegyi ösvényen.

A kohókhoz hordott vasércet és szenet minden verõsgazda saját szénágyában (kaliba) tárolta, míg rákerült a sor a pörkölésnél és olvasztásnál. A vaskõ pörkölése a kõfallal körülvett rostban történt, a szén hozzáadásával. A pörköléssel a kénes anyagoktól megtisztult és meglágyult vaskövet kalapáccsal apróra törték. Kidobták a réztartalmú darabokat, majd a szénrétegekkel vegyesen a 3 m magas, lefordított tölcsér alakú pestbe (kohó) rakták kiolvasztásra. A begyújtott és betapasztott szájú kohót több órán át fútatták a vízkerék hajtottafúvókkal, közben a kohónyárssal szúrt lyukon ki-kiengedték a tarackot (salak). Végül a kiolvadt vasból a kohó aljában vaskenyér képzõdött, melyet az öles nagyfogóval kivettek, és még úgy tüzesen kettévágták a hatalmas vasvágó fejszével, hogy könnyebben elszállíthassák a verõbe. A verõk tûzhelyén is olvasztottak vasat, de inkább csak vashulladékkal kevert vaskõbõl elõállított, kiváló minõségû, lepény alakú fenékvasat, amelybõl finomabb lakatosmunkák készültek.

A vízkerék fújtatású 3 torockói kohót a verõsgazdák egy-egy csoportja építette és tartotta fenn, s a közösen fogadott kohóst és két legényt ki-ki a számára kiolvasztott vas mennyisége (vaskenyerek száma) után fizette elõre megszabott áron.

A torockói kapaverõ belseje

A modern vasiparunkat megelõzõ idõkben Torockón nagyszámú verõ (hámor) közül ma már alig féltucatnak látható nyoma a Torockó patak mentén. A régi verõk kívülrõl a felcsapó vízimalmokhoz hasonlítottak. A vízkerék hosszú tengelyébe (gerendely) csapolt hányókereszt ágai emelgették magasba (forgás közben) a mázsás kalapács (verõ) nyelét, amely fent hozzáütõdve a vízszintes csapógerendához, felfokozott erõvel sújtott le a két öl mélyen beágyazott hatalmas tõkére szerelt üllõre. Egy kisebb vízkerék a verõ tûzhelyének páros fújtatóját mûködtette. A két vízkerékhez járó zsilipeket belülrõl lehetett nyitni és zárni egy-egy lelógó gém (rúd) segítségével. A verõ padlásából lógott le az emelõrúdként szolgáló ágas is, amelynek horgába fektették a súlyos félkenyérvasat (ágasvas) is, amikor ezt a verõ kalapácsa alá akarták helyezni, hogy megmunkálható darabokká aprítsák, és elõállítsák a szokásos három fajta félkész terméket: a singvasat, ekevasat és kaszavasat.

A több mint száz éve fölállított két torockói kapaverõben lágyabb vasból teljesen kidolgozott kapák, ásók, lapátok és a közeli hegyvidéken még akkor is használatos fakeék ekevasai készültek. A hagyományos torockói kapaforma mellett már szõlõ-, bánya-, hagyma-, tordai, gyõri, dési, kolozsvári, oláh, szebeni kapa is készült itt, elárasztva velük egész Erdélyt, kivéve a Székelyföldet, amelyet ekkor már Lövéte, illetve Szentkeresztbánya hámora látott el vaseszközökkel.

A verõk felállítására, nagy és költséges munka lévén, csak tehetõsebb családok vagy rokonok társulásai vállalkozhattak. A családi verõkben maga a családfõ vagy fia volt a verõskovács(mester) is, a közös verõk részvényesei azonban a helybeli cigány kovácsok közül fogadtak verõskovácsot két segítõvel, kik a vasat melegítették, és a vízkerekek sebességét szabályozták. A mester a parancsait, a nagy lárma miatt, fejbólintással jelezte. A fogadott verõskovács hétszámra kapta fizetését a soros gazdától. A fizetést a vas után kapta aszerint, hogy milyen vasból mennyit vert ki. Egy verõ napi átlagtermelése 15–20 félkész ekevas vagy kétszer annyi singvas, illetve kaszavas, a kapaverõ termelése pedig napi 70-80 kapa volt. Téli fagy (télvíz) idején a verés szünetelt, a tavaszi és õszi esõs évszakokban viszont annyi víz volt a patakban, hogy a verõt éjszaka is járathatták, ilyenkor a kovács és segítségei felváltva aludtak. A nagy hõségben megfeszített munkával járó kalóriaveszteség pótlására a verõsök állandóan nyárson sült szalonnán és húson éltek, fõtt ételt csupán szerdán és szombaton hoztak ki hozzátartozóik.

Az utolsó torockói verõ, Vernes Zoltán kapaverõjének távlati képe 1949-bõl.
Azóta megvette és elszállítatta a nagyszebeni Brukenthal Múzeum

Kovácsmunka

A verõkbõl kikerült félkész vas kovácsolása, készáruvá vagy megrendelt eszközzé, Torockón számos embert foglalkoztató sokágú mesterséggé fejlõdött, amely, egészen a modern öntött-, préselt és hengerelt vasárucikkek és mûszeripari termékek megjelenéséig, a lakosság mindenféle fémeszköz-igényét ki tudta elégíteni.

A torockói kovácsoknak két fõ csoportja volt: a többnyire bérért dolgozó meleg-, forrasztó- vagy cigány kovácsoké, illetve a megrendelésre dolgozó hideg-, községi vagy magyar kovácsoké, kik fõleg lakatosok voltak, de puskás és órás is akadt köztük.

A cigány kovácsok alacsony tûzhelynél és üllõnél kuporogva dolgoztak, a kettõs fúvót kézzel mûködtették. A cigány kovács és segítsége naponta kidolgozott 10 laposvasat és 4 patkót vagy ezeknek megfelelõ egyéb cikkeket. Mivel a kereskedõ, aki a verõsgazdától megvett félkész vasat kidolgozásra kiadta, szombatonkét fizetett, a szombat esti, vasárnapi pihenõ a cigány kovácsoknál nagy lakomázással és zeneszó melletti tivornyázással járt. Legfõbb kereskedelmi cikk az ekevas (laposvas, hosszúvas, címervas), továbbá – a kapaverõk elõtt – a kapa volt. De ezeken kívül a fizetésbe kapott vagy másként szerzett vasból még többnyire munkaigényes cikket készítettek: fogazott élû sarlót, lópatkót, patkószeget és marhaharangot (rézzel forrasztva). Még készítettek kerékkötõ, fahúzó és üstláncot, vasbékot, fejszét, kalapácsot, fogót, éket és mindenféle szeget. Vállaltak szekérvasalást, ekevasalást, ekevas- és ásó-nádalást és mindenféle javítást megrendelésre.

A magyar kovácsok magaskohójához egyetlen, lábbal hajtott fújtató szolgált, õk a magas üllõ és satu mellett állva dolgoztak. Mûhelyük szerszámkészlete igen nagy számú eszközbõl (5-6 üllõbetét, 6-8 féle fogó, 8 féle kalapács, 2 féle vágó, 4-5 féle cifrázóvas, lyukasztódorni, szegfejezõ, kézvonó, kocsipersely-forma, körömfaragó, satupad, csavarvágó, 4-5 körzõ, lyukmérõ, reszelõ, fúró, vasfûrész, nagyszámú bádog és kartonforma stb.) állott.

A magyar kovácsok helybeli vagy környékbeli megrendelõknek készítettek különféle vasalásokat (ló-, marha-, csizma- és székvasalást, ekevas-ráigazítást, kerékpántolást), szerszámokat (fejsze, bárd, kalapács, csákány, fúró, fogó, mérleg, egyéb bányász- és kézmûvesszerszám), konyhai eszközöket, edényeket (tûzcsiholó, vasmacska, háromlábú vasláb edény alá, nyárs, palacsintasütõ, lapos serpenyõ, lábas serpenyõ, lábas). Továbbá lakatosmunkákat (kapuszeg, retesz, ajtó-, kapu- és ládazár, lakat, ütközõ, ajtóhúzó, ajtóhorog, kilincs, kulcs), épület-kovácsmunkákat (kapu-, ajtó- és ablakvasalás, ablakrács, vasajtó, vasablakok, faltartó és hídkapocs, hídcölöphöz vaspapucs stb.), fegyvert (egy- és kétcsövû puska, pisztoly, kard, lándzsa, pl. a kuruc hadsereg és 1848-ban a nemzetõrség megrendelésére, maguk és a közeli hegyvidék orvvadászai részére), órát (nagyobb falióra) és a környékbeli magyar templomokhoz toronyórát.

A többnyire helybeli és más igényesebb megrendelõknek dolgozó magyar kovácsok készítményei (kivéve az épületkapcsokat, kohó- és verõszerszámokat) egyúttal gondos, díszes kiszerelést kaptak. Aki megtehette, hogy cserépedény, fazár, fa ablakrács és fakószekér helyett drága vasedényt, zárat, vasalt szekeret készíttessen, az már a minõségi munkát, a díszes formát, a cifrázást és a dekoratív feliratot is igényelte. A zárak, kilincsek, vasedények és balták egyes részeinek rovátkálása (virágozása) elsõsorban gykorlati célokat, a jobb fogást, a fában való tapadást szolgálta, de egyúttal tulajdonjegy is volt. A 19. századtól kezdve terjedt el általánosan a névkezdõ betûk, sõt a teljes név, évszám és felirat alkalmazása is.

Árusítás

Míg a verõsgazdák a vasmunka jelentõs részét végezték, néhány torockói nagycsalád a vasáru piacát szervezte meg, és nagyban értékesítette a vasat. Ilyen vasváltók voltak a 19. század második felében a Borbélyok (Borbély Márton, Borbély Ferenc, Borbély János, Borbély Péter) és Simándi János. E nagykereskedõk a rokonság és érdekkapcsolat révén szinte monopolhelyzetet alakítottak ki, és köreiket csupán egy-két gazda „merte megzavarni”, akik a vasváltók által a verõktõl át nem vett vasárut rendszerint elég jó áron vásárolták meg, s a tavasszal jövõ székely kereskedõknek adták fel.

A vasváltók hatalmát tehát közvetlenül a verõsgazdák érezték, kiknek évi kitermelésére a vasváltók rendszerint elõleget adtak, viszont csak „válogatva” vagy – különféle kifogásokkal – „áron alul” vették át a vasat. Zúgolódott is pl. Székely János verõsgazda, hogy: „dolgozik a verõs éjjel-nappal a verõben, s a vasváltó csak szedi a zsírját.”

A vasváltók, ismerve a piacok igényeit, felvevõképességét, évszakonkénti különleges szükségeleteit, tavasszal megtették a rendelésüket a verõsgazdánál bizonyos számú ekevasra, singvasra, kaszavasra, és egyéb készítményekre. A vasváltók a singvasat 0,50 a kaszavasat 0,60–0,70 forintért, a fél és egész fülû ekevasat pedig 0,80–1,20 forintért váltották be a verõsöktõl a súlytól függõen. A verõben a vastárgyakat lemérték, a fontot T-vel, annak tört részeit pedig csillaggal jelölték meg. A félkész termékeket a vasváltók kb. 40%-os felárral adták tovább a viszontelárusítóknak. Még nagyobb haszonnal adták el a cigány kovácsokkal a télen kidolgoztatott vasárut közvetlenül a fogyasztóknak.

A torockói verõk termékeinek nagy része azonban mégsem a vasváltókon át került a fogyasztókhoz. A helybeli boltban állandóan árultak patkót és szeget, a lakatosok és magyar kovácsok pedig a helybeli és a szombati hetivásárra jövõ „vidéki” megrendelõknek dolgoztak (reparálást, vasalást, kézi szerszámokat, zárakat stb.).

Kezdetleges kistávolsági árusok voltak a hátasok. Õk a verõkben megmaradt ekevasakból vásároltak 5-6 darabot, és kötélre fûzve árulták a szekérrel megközelíthetetlen Ponor, Remete és Topánfalva környéki elszórt havasi tanyákon, zsír, szalonna, túró és gabona ellenében.

A vasáru „javát” – mennyiségi és minõségi értelemben egyaránt – mégis a helybeli szekeres vasváltók árusították. A vasváltók – helyben készült vasalt szekereikkel, és tordai vagy enyedi vásáron vett székely lovaikkal, melyeket enyedi vagy régeni hámokkal szerszámoztak fel – messze földre elszállították a torockói vasat. A szekérhez, gúnya- és pénzbérért esztendõszámra fogadtak szolgát.

A kereskedelmi utak közül a leggyakoribb a tordai és enyedi hetivásár volt. A többi például Beszterce, Fehérvár, Szeben, Segesvár, Lugos–Arad–Temesvár, Várad–Debrecen felé indult.


A torockói ember vastárgyai

A vastárgyaknak a torockói ember mindennapi életében, munkájánál s otthonában betöltött fontos és sokoldalú szerepét mi sem mutatja inkább, mint a helyi portákon fellelhetõ vastárgyak nagy mennyisége.

Bányászeszközök: bányászcsákány, bányaüllõ, fúró, fojtó, tisztítóvas, tû, pörely, kicsi pörely, mécs (magyarkovács- munkák).

Széncsináló szerszámok: fújtató csöve, kõtörõ kalapács, vasvágó fejsze, vas kenyérfogó (cigánykovács-munkák).

Verõbeli szerszámok: nagy (verõ) kalapács, tengelykarika, tengelyszorító, verõüllõ, kiskalapács, kapakészítõ kalapács, nagy pörely, bélyegzõkalapács, lyukasztó, vasvágó, kés (verõ alá), nyeles vágó (verõ alá), fogó (gömbölyû), melegvas-, ekevas-, lapátfül-, kapahicc-, ráffogó, fújtató csöve. Ezek mind verõkovács-munkák.

Kovácsszerszámok: körömfaragó kés, hofling, perselyforma, kovácskézvonó (magyarkovács-munkák), kovácsfogó, lapos-, tengelyvasaló, lapos szájú, fejsze-, karika- és gömbölyûvasfogó, vágó, cifrázó, vastagság- és lyukmérõ, üllõ, üllõbetétek, idomító-, kis-, nagykalapácsok, szegfejezõ, nyeles vágó, kézi vágó, fújtató csöve (magyar és cigány kovácsok ki-ki a maga számára).

Hidegkovács-szerszámok (a lakatosmûhelyben): satu, csavarvágó, körzõk, reszelõk, lyukasztók, fúrók, vasfûrész (magyarkovács munkák ki-ki a maga számára készítette).

Mezõgazdasági szerszámok: szekér (rúdszárny, lõcs-, lajtorjarúd), vasalás szekérakasztó, boronavasalás, kaszaüllõ, kaszaverõ kalapács, kétágú ló- és marhapatkó, (magyarkovács-munkák), laposvas, hosszúvas, címervas, kokasszeg, szorítókarika (faekéhez), szekérkerékkötõ és üstlánc, ásópapucs faásóhoz, ásó, kapa, hagymakapa, gyökérvágó kapa, lapát, juhnyíró olló, disznófoghúzó, csáklya, sarló, kulcsos vasbékó, lópatkó, patkószeg, fahúzató lánc, marhaharang (rezes), jégszeg (patkóba), ekevasalás, ekevas-, kapa-, ásónádolás és -kiegészítés (cigánykovácsmunkák).

Egyéb házi szerszámok: bárd, balta, fejsze, szalufejsze, szekerce, kézvonó, fúró, ácsfúró, hasítószeg, kalapács, harapófogó, satu, üllõ, szeg (magyar- és cigánykovács munkák), kenderhéhellõ, gereben (cigánykovács munkák), mácska (jégpatkó csizmára), csizmapatkó (rézbõl is) (magyarkovács-munkák).

Háztartási eszközök: kemencevasak, vaskemence, tûzikutya (vasmacska), szénfogó, piszkavas, vaskanál (szeneslapát), vasláb (fazék alá), serpenyõ, lábas serpenyõ, lábos, palacsintasütõ, nyárs, pecsenyevilla, szalonnaakasztó horog, fogas (ajtóra), tûzvas (késfenõ), kampós szegek (fafogashoz), kés, késvilla, vaskó (magyar- és ritkán cigánykovács-munkák).

Ajtókilincsek sárgarézzel, kulcs-
pajzsok, ládafogantyú, kulcs és
kulcs része
Ajtóvasalások: a) régi ajtóhúzó lapja,
b) rezes gombú ajtóhúzó, c) pince-
ajtó vasalása, d) pince tolóretesze,
e–f) ajtósarokvasszegek, g) cifrázás a
vasaláson
Zárak: a) a XIX. sz. elejérõl, b) 1842-
bõl (rezes kilinccsel és rátétdísszel), c) rezes kilinccsel, d) pinceajtózár a XIX.
sz. közepérõl, e) XVIII. századi ajtó-
zár szerkezete (hiányos), f) hasonló
ajtózár kilincse

Egyéb tárgyak: lándzsa, pisztoly, puska, torony-, falióra (magyarkovács-munkák).

Hogy milyen szerepet töltöttek be a helyben készült vasmunkák Torockó lakosságának házatáján, arra vonatkozóan a következõ példákat hozhatjuk fel:

1. Király Jánosné „szegényparaszt” tornácos és mennyezet nélküli pitvaros házában torockói eredetû vastárgyak 1950-ben:

a) a pitvarban: serpenyõ, nyárs, palacsintasütõ, vaslábos és egy 10 és egy 12 cm átmérõjû vasgolyó, balta, ajtózár, ajtóvasalás, ablakvasalás;
b) a kamrában: disznófoghúzó, bányalámpa, serpenyõ, ajtó- és ablakvasalás, ajtózár;
c) a házban (szobában): ajtózár, ajtó ablakvasalás;
d) a padláson: bányalámpa, ajtózár, kicsiajtósarkok, nagyajtósarkok, ajtóhúzó.

2. Botár János torockói „középparaszt”, egykori bányászattal is foglalkozó földmûves Szent-Györgyi utcai régi faházában és telkén található torockói eredetû vastárgyak 1950-ben:

a) a pitvarban: rakott kemence vasalásai, ajtózár, ajtó- és ablakvasalatok;
b) a régi házban (kamra): ajtózár, ajtó- és ablakvasalások, vas kenyérfogó, pecsenyevilla, karozóvas, gyalupad satuja, feszítõ vasrúd, kapák, ásók, zöldségkapák, gyökérvágó kapák, istállóvilla, kétágú tejezõvilla, ajtózár, ajtósarokvasak, nagyajtósarok és ajtóvasalások;
c) a szobában: ajtózár, ajtó- és ablakvasalás, ládazárak és ládaveretek;
d) a gabonásban: vasajtók, ablakrácsok, véka, kenderhéhellõ, feszítõvas kõfejtéshez;
e) a csûrben: kapuvasalás és tartórúd, serpenyõ, szekér-, szán-, boronavasalások, szénavágó kés.

3. Székely János egykori „verõsgazda” módos utóda piacsori kõházában és melléképületeiben talált torockói eredetû vastárgyak 1950-ben:

a) a konyhában: ajtókilincs, zár, sarokvasalás, fogó, szénfogó, ablaksarok, ablakrács, tûzvas, palacsintasütõ, szekérakasztó, kapcsoló (elpattant kerékráf esetén);
b) az elsõ szobában: kilincs, zár, ajtósarok, ládához vaspánt, csapózár és kulcs, ablakvasrács és sarokvas;
c) a kamrában: ajtózár, kulcs, sarok, pánt, tolózár, ablaksarokvasak és ablakrácsok, szekérlõcs-vasalás, épületkapocs, háromlábú vaskemence;
d) a tornácon: fogó (verõbeli), kõtörõ, kalapács, tornácajtó sarkai és zárja, vasserpenyõ, az ablakok külsõ felén vasablaktáblák, sarokkal és pánttal;
e) a padláson: nyárs, bányatisztító vasak, laposfogó, szalonnahorgok, kampósszegek;
f) a szerszámoskamrában: ajtózár, sarokvasak és pántok, ablakrács, balták, bányafúró, emelõrúd, váltó ekevas, vaskapocs (a falban);
g) a juhkamrában: kapák, ásók, gyökérvágó kapa, kapálógép vasalása;
h) a pincében: ablakrácsok, ajtózár, tolóretesz, vasalások, csáklya, nagy vas kenyérfogók, ajtóvasalások, sarokvasak, vasgolyók;
i) a kapun: zár, vasalás, fejes szegek.

4. Az unitárius templom (1840 táján restaurálták) remekbe készült vasalásai:

a) a templomon: oldalajtók kilincse, zárja, húzója, sarokvasak;
– a toronyajtó sarokvasai, vaspántjai, és zárja, kilincse;
– az orgonakarzat ajtajának kilincse, zárja, sarokvasai, pántjai;
– az oldalkarzat ajtajainak kulcspajzsai, zárjai, vasalásai;
– az északi kapuzár kilincse, húzója, pántjai, sarokvasai, cifra fejû szegelése, a torony falfogó vasai;

b) a cinteremben: kapuzár, kilincs, kulcspajzs, kulcs, ajtóhúzó, ajtósarokvasak, falfogó vasak, cifra fejû szegelés, ajtósarkok, ablaktáblák.


A hanyatlás

Torockón, mint láthattuk, a vas kivonása éppoly kezdetleges volt, mint az érckövek kiaknázása. Az ember itt is, ott is roppant nagy munkával, ok nélküli önkínzással csak kevés eredményt tudott felmutatni. Ennek fõ oka a torockóiak minden újítástól való idegenkedése, a régi rosszhoz való szívós ragaszkodásuk és a társulati szellem teljes hiányában keresendõ. Innen van, hogy a kohóik, verõik, még száz évvel ezelõtt is olyan állapotban voltak, mint lehettek annak elõtte az õseik a 13. században. Ahelyett, hogy társulatokba állva, egyesített erõvel egy nagyobb méretû mûkohót létesítettek volna, apró, kezdetleges kis kohókban és verõkben „kínlódtak”. Máshelyt már rég alkalmazták az olvasztókban mészkõ általi hõmérsékletemelést, amitõl az érc gyorsabban és jobban kiolvadt, amikor a torockóiak még az elavult módszerekkel olvasztották a vasat. Habár itt, mészkõben gazdag vidéken ez szinte semmibe sem került volna, és már 1760-ban is kitûnõ szakemberek ajánlották ezt a módszert, ennek ellenére, nem is próbálkoztak meghonosításával.

Önhibájuk mellé a fejlõdésnek útját álló természeti akadályok is járultak. Ilyen patakuk kicsinysége, mely okból gyakran megakadt mind a kohók, mind pedig a verõk mûködése. Ezen is lehetett volna segíteni gátakkal, zárzsilipekkel. Mivel a hámorok egymáshoz viszonylag közel voltak, ugyanazon vízmennyiséget mindannyian felhasználhatták volna, és egyesített erõvel ennek a kiépítése sem került volna sok pénzébe a torockóiaknak. De ennél nagyobb és kevésbé elhárító probléma volt a már említett ok, az erdõk idõ elõtti teljes letarolása, ami miatt a faszenet messzirõl és nagy pénzpazarlással kellett beszerezniük.

A torockói vasmûvesség hanyatlását az idõk folyamán világosan igazolják a következõ adatok: 1760-ban még 19 kohója és 23 verõje volt Torockónak, 1847-ben már csak 11 kohója és 12 verõje van, és melyeknek száma a századfordulóig 7 kohóra és 5 verõre csökkent. Mára már csak a Zoltán vereje nevû, alig 130 éves verõ maradt fenn amely a torockóinál lágyabb kudrizsi vasat dolgozott fel, de gyengébben ütõ kapaverõnek volt átalakítva a mecenzéfi minta szerint. A hámort azonban megvette és elszállíttatta a szebeni Brukenthal Múzeum.


IRODALOM

Borbély István: Torockó története. Kolozsvár, 1906.
Borbély István: A régi Torockó. Kolozsvár, 1927.
Pávai Vajna Ferenc: Szénégetés Nagyenyed vidékén. 1907.
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Sepsiszentgyörgy, 1993.
Téglás Gábor: Torockó és vidéke. Késmárk, 1982.
Veress Endre: Hunyad Megye bányászatának és bányaiparának múltja. Déva, 1910.
Zsakó Gyula: Egy XVIII. századi torockói napló. Kolozsvár, 1944.

A Vince Kiadó különdíjával jutalmazott pályamû


Természet Világa,131. évf. 9. sz. 2000. szeptember
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/

2009. július 19., vasárnap


Simándi Zsófia Zita

Torockó


Az Erdélyi Szigethegység központi tömbjét délkeletről a Torockói Hegység határolja. Mészkőszirtjei, szurdokvölgyei, búvópatakjai, festői fekvésű medencéi, érdekes történelmi múltja és ennek építészeti emlékei Erdély egyik legvonzóbb turisztikai vidékévé tették. Sokak szerint egész Erdélyben a legszebb falu mind természeti fekvését mind építészetét illetően. A várromok, égig érő sziklák és fenyvesek, elhagyott vas-aranybányák és számtalan titkok őrzője Torockó.
Kutatásaim során lényeges dolgokra figyeltem fel, melyek fontosak a falu építészet történelmi szempontjából. Budapest V. kerülete évente pénzzel segíti Torockó építészeti jellegének megőrzését. Ennek fejében házaikat a lakosok csak szakértő felügyelete alatt alakíthatják át. Torockó jövőjét a világörökségi támogatás és a faluturizmus biztosítja. Számos turista tapasztalhatja, hogy Torockó az évek során mit sem veszített "polgári" légköréből. Közép-Kelet Európában szinte egyedülállóan páratlan népi építészeti együttes. A Torockó érdekvédő programot 1996-ban indították el, furcsa véletlennek következtében. Egy szlovák falut a szlovák kormány 1993-ban a világörökségi listára ajánlott. A Világörökségi Bizottság azzal utasította vissza a szlovákok ajánlatát, hogy vizsgálják meg, Kelet-Europában valóban ez a Vlkolinec nevű falu a legindokoltabb-e a felvételre. E vizsgálatok következtében került fel Torockó a Világörökségek listájára. A falut valójában azért támogatják, hogy ne tegyen semmit, ne változtasson jelenlegi állapotán. De a szakmai táborok, a helyzetfeltérképező tanulmányok sem változtatnak azon a tényen, hogy a falu kiöregedik. Nyáron benépesedik, télen kihalt, sivár. Tudni kell Torockóról azt is, hogy megkapta 1999-ben az Europa Nostra Díjat.
Szándékom e pályázat megírásával az, hogy mindezeket a dolgokat felszínre hozzam, s megismertessem az utazni vágyókkal Erdély legszebb "gyöngyszemet".
Mindjárt kezdeném is azzal, hogy a torockóiak képzeletvilágában él egy furcsa hit, mely szerint a Nap Torockón kétszer kel fel. Miután reggel megjelenik az ég alján, eltűnik a hatalmas szikla mögött, majd később előbukkanva „újból felkél”. Talán e mende-monda befolyásából alakult ki az a hit, hogy a falut a KETTES szám uralja: a medencét 2 azonos magasságú és felépítésű hegytömb határolja: Székelykő (1128 m.), Ordaskő (1200 m); a hegytömbök közötti lapályon 2 magyar és 2 román lakosú község van: Torockó és Torockószentgyörgy, Izvoarea (Bedellö) és Valisoara (Gyertyános); 2 megye osztozkodik a vidéken: Torda-Aranyos vármegye és Fehér megye; 2 szoroson juthatunk a medencébe: Borrézin és Köközin; 2 vízgyűjtő medence osztozkodik vizein: Aranyos és Maros; Torockó népe eredetileg 2 népből tevődött össze: székely magyarból és betelepült németekből; 2 vára volt: Székelykő-vár (XIII. századi) és Torockószentgyörgyi vár; 2 festőművész örökítette meg a táj és a népviselet szépségeit: Vass Albert (1896-1969) és Dóczyné Berde Amal (1886-1976); az erdélyi művelődéstörténet 2jeles személyisége származik a vidékről: Brassai Sámuel (1797-1897) - erdélyi polihisztor és Kriza János (1881-1875) - unitárius püspök.
Még mielőtt másra kitérnék szeretnék elmondani bizonyos dolgokat a település történelmével, nevezetességeivel, népszokásaival és jellegzetességeivel kapcsolatban. Torockó neve a „troszka” szóból ered, ami „vaskő”-t, „vassalak”-ot jelent. Mások szerint e elnevezés a „treskavi” szóból származik ami azt jelenti, hogy zúgni, harsogni. Ezek a szavak melyekből a falu neve ered, utalnak a múltban létező vas-aranybányákra.
A falu eredeti lakói az Árpádházi királyok idején a Toroczkai család által idetelepített német vasművesek voltak. A települést az erdélyi vasgyártás központjává tették. A bányák a Bagoly-hegy aljában álltak, melyekhez a Bányász utca vezetett. Ezekből, a bányákból bányászták ki és dolgozták fel Európa legjobb vasércét. 300 vasbánya és 14 vasolvasztó műhely működött.
A település fejődését III. Endre 1291-ben kiváltságlevéllel támogatta. A későbbi okmányok már városi rangú helységként emlegetik. A torockói - medence az Ákos nemzetség birtokában volt a XIII. században, amelyből a Toroczkai család származik.
A Dózsa György féle parasztlázadás alkalmával a szomszédos falu határában lévő várat feldúlták de nem égették fel. János Zsigmond uralkodása idején építették fel Torockón az unitárius templomot. Ekkor a falu minden lakója unitárius hitet vallott. Torockó történelmében két nagy fontos esemény játszik létfontosságú szerepet:
1. Rabutin generális mészárlásai
2. A faluban pusztító tűzvész

1.) 1702-ben vonult be Torockóra Rabutin generális, aki kiraboltatta a házakat, ágyúval szétlövette a templomtornyot és 12 embert végeztetett ki. A halottaknak az asszonyok ásták a sírokat. A temetésen az egyik bányász így búcsúztatta a halottakat: „De nem temetünk mégsem embereket! Elültetünk benneteket, gyermekeink, apáink, urunk, testvérünk, unokánk, barátunk a birgejekbe, mint az igazság magvát, hogy belőletek nőjön ki, boruljon virágba az eltiport, de a sziklában újra fogamzott igazság faja. Senki se sírjon!” (birgej = temető) Senki sem sírt, sőt az asszonyok dacból pirosra festették házaik ablakkeretét. A vörös szín Torockón a gyász színe.
2.) 1870-ben tűzvész ütött ki. Ez év tavaszán Torockó szép piacterét üszkös gerendák és romok vették körül. Az akkori feljegyzések szerint 40 ház égett le. Az a tény, hogy a Piactér házai égtek le, ahol a legtehetősebb torockóiak laktak, gyújtogatásra utal. Ez a nap volt Torockó történelmének legvéresebb napja. E történelmi eseményt örökíti meg Ignácz Rózsa: „Torockói gyász”

Szintén fontos esemény a torockói emberek életében Jókai Mór 1876-ban tett látogatása, amikor megismerkedett a gyulafehérvári törvénybíróval, Zsakó Istvánnal akiről az „Egy az Isten” című regénye főhősét, Adorján Manasset mintázta. Így írja Jókai: „az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem, mert egy regényt akarok rájuk szabni.”
Torockó legértékesebb természeti objektuma a Székelykő, amely 1128 méter magas, s melynek nyugati sziklaoldalában található a Kőlyuknak nevezett üreg, más néven Kollégium-barlang, ahová az enyedi kollégium diákjai menekültek 1704-ben a labancok elől. Reményik Sándor így ír a Székelykőról a „Jó, komoly barátok” című versében:

„Ezek a szürke, hallgatag kőszálak
Papok, de nem prédikálnak,
Proféták, de senkit nem fednek,
Se vétkes királyát, se vak népeket,
Csak állnak, s várnak,
Mindenkit, aki fáradt,
Mindenkit, aki megterheltetett,
Nem avatkoznak a mi életünkbe,
De ha hozzájuk megyünk, fölemelnek.”

Orbán Balázs rajzai szerint a Székelykő nagy részét még erdő borította. Maga a hegy hármas csúcsú, egyik csúcsán épült a Székelyvárként emlegetett erődítmény, melyet Thoroczkay Illés erdélyi alvajda védett meg 1284-ben. A másik csúcsán a Csegezi - vár romjai láthatók. A Székelykő olyan, mint egy óriási fehér „csontkoponya”. Jókai szerint: „egy óriási bérctömeg emelkedik fel meredeken s hosszú, eget emelő sáncfalat képez a völgykatlan előtt. A kopár szírt lábánál mintegy amfiteátrum páholysorai, mint a Colosseum emeletrétegei emelkednek egymás fölé az emberkéz legszebb remekei: a szántóföldek. Az alkonynap bíbor sugarai ragyognak róla vissza. E sugarak aranyködöt szőnek az egész csöndes völgy fölé, bezománcozva a házak fölött elterjedő kékes füstfelleget.”
A Székelykő, nevét onnan kapta, hogy a falu urai a XIV. században a közeli Aranyosszékről székelyeket hívtak segítségül a tatárok ellen. A segítség fejében a székelyek megkapták az akkoriban a Székelykőn álló várat és környékét.
Torockó kornyékbeli nevezetessége a Torockószetgyörgyi Vár (740 méter), amelyet Gyulai Pál így jellemez „Az óriás leányka”című versében:
„E fényes, büszke, várnak most csak romját leled, Lakói merre vannak, hiába kérdezed.” Híres volt Torockó iskolájáról. 1876-ban az addigi algimnázium helyébe felsőbb népiskolát állítottak fel. Ez iskola tanítványai voltak többek között: Brassai Sámuel és Kriza János is. Jókai szerint az úgynevezett "háziipar" itt már egészen művészetté fokozódott. A torockói temetkezés jellegzetessége a sziklasír, mellyel máshol nem találkozunk egész Erdélyben, sőt a világon csak Sziciliában és Szentföldön létezik ilyen. A sziklasírok kialakításának egyik legfontosabb feltétele a talaj geológiai összetétele. A homokkő nem túl erős szerkezetű, könnyen véshető, de nem elég erős ahhoz, hogy pinceboltozatokat alakíthattak volna ki belőle. A temető régi nevét, a stájer bányászok adták: birgej. A „Berg” német szóból ered és hegyet jelent. A sírok ősi szokás szerint kelet felé néznek. A családi sírok nemzedékről nemzedékre öröklődtek, és a sírköveken feltüntetett szerszámmal jelölték a halott foglalkozását. Ez a temető a XVII. században alakult ki.
A torockói nép Isten egységét vallja, ezért unitárius templomán az „Egy az Isten” felírat látható. Ezt a templomot a XIV. században alapították. A fent említett érdekes történelmi események felkeltették érdeklődésemet, s úgy döntöttem, hogy személyesen is meglátogatom ezt a különleges települést. Ahogy a falut messziről megpillantottam, elkápráztatott a festői táj, melynek legszembetűnőbb része a Székelykő, s melyről Orbán Balázs így ír: „A hajnalpír minden reggel megaranyozza azon csodás szépségű sziklaormokat, amelyek Aranyosszék keletkezésének büszke talapzatát képezik; a lenyugvó nap minden estve onnan terjeszti szét búcsú sugárözönét az Aranyos vidék szép tájaira; az onnan ellebbenő szellő nagy tetteket susog, s azért nem ok nélküli a székelyeknek azon lelkesedése, mint mindig érez midőn a Székelykőre emeli szemeit...” . A Székelykő igazi szerelmesei azt tanácsolták, hogy egy éjszakát töltsek a hegytetőn. Felejthetetlen látványt nyújt a falvak kivilágított sora és a napkelte. Aki ebben a csodás kilátásban szeretne részesülni, annak rendelkezésére áll a Székelykőhöz vezető út, melyen háromnegyed óra alatt fel lehet jutni a hegyre.
A faluba érve megdöbbenve tapasztaltam, hogy a házak stílusa nem falusi portára utalnak, hanem városias jellegűek, ugyanis a torockóiak bizonyos mértékben mindig lenézték a földművességet, szükséges rossznak tekintettek. Annak a tudata, hogy Torockó bányászváros volt és polgárai többé-kevésbé szabad emberek, nem jobbágyok voltak, ma is él a lakosokban. Ezt tapasztaltam beszélgetéseim során. Hogy ezek a házak a mai napig is ugyan olyan formával, mérettel, ablakkerettel és ajtótokkal maradtak, az anyagi lehetőségek leszűkülésével magyarázható. Így alakult Torockón a sajátos állandóságot sugalló hangulat. Aki ezekben, a hangulatos házakban szeretne elszállásolást kapni annak nincs más tennivalója csak hívni a 0040 (0) 258-861-902-es telefonszámot. Mivel a faluturizmus nagyon fejlett létesítettek egy turisztikai irodát (SC. ALPINTOUR SRL.), mely szállást és étkezést biztosít házaknál 50-60 személyre, valamint gyalog túrát szervez a Székelykőre, Torockószentgyörgyre (vár, Brassai Sámuel szülőháza) s a Bedellői cseppkőbarlangba. Ezenkívül gépkocsis kirándulásokon vehetnek részt a jelentkezők (Nagyenyed, Gyulafehérvár, Tordai hasadék és Aranyos völgye). Helyfoglalás a fent említett telefonszámon vagy az álabbi címen:

- Varga Gabriella, 3325 Aiud (Nagyenyed), Jud.Alba, Str. Axente Sever, Nr. 25A/10
Levélcím: Pethő Tünde, 3338 Rimitea (Torockó) Nr.195., Jud. Alba.
E-mail: tunderlak2003@yahoo.com
- Csonka Zoltánné Rácz Katalinnál Budapesten is lehet torockói szállást foglalni:
Tel./fax.: +36 (06) 1-2742366, Torockón: Tel.: +40 (0) 258-768240
E-mail: zcsonka@axelero.hu


A kiadó szobákat kínáló házakat zöld tábla jelöli.
A legrégibb háztípus a XVIII. század végi építészetet tükrözi: ezek a házak fából készültek csak az ablakkeretig vannak bevakolva, ezen felül a gerendákat szabadon hagyták. Jellegzetességük az egyetlen, nem centrálisan elhelyezkedő ablak az egyszerű ablakkeretben. A tetőt zsindellyel fedték, nem volt kéményük, a tetőszerkezeten alakítottak ki úgynevezett füstlyukat. Torockó egységes településképét azonban az 1870-es kőépületek határozzák meg. Arányaiban és díszítésében jellegzetes. Mivel ezek a házak egyszerre épültek, formakincsük egységes. A tető cseréppel fedett, s kémény is van rajta.
Különös figyelmet érdemelnek a vasművesség igen finom ízléssel elkészített termékei, melyek ezen házak tartozékaiként meghatározzák Torockó jellegzetes faluképét (ablakrámák, táblák, zárak, kilincsek).
Ezt a faluképet szeretném részletesebben ismertetni, kitérve külön egyes házak arculatára. Először is egy gondolatbeli térképet szeretnék felvázolni, melynek középpontjában a Piactér áll, melynek déli részén hajdanában a piac volt. Ezt a Piacteret az unitárius templom két részre osztja. Az északi részt Tórockó egyik legismertebb nevezetessége a vajor uralja (vajor-a német „der Weiher” szóból ered, jelentése: tavacska). A vajor vize a XVII. században épült vezetéken jön a Tilalmasból (Tilalmasnak nevezik a Torockót nyugatról határoló, erdővel borított hegyoldalt). Az itató vályú és a vajor a múlt században fából volt, de a századfordulón kibetonozták, és 1960-ban felújították. Állatitatásra négy vályút létesítettek valamint mosásra két medencét. A felső vajorban ruhákat tisztálnak, az alsóban szőnyegeket mosnak. Ezt a rendet senkinek nem szabad megbontania (mesélték a háziasszonyok).
A már említett Piactéri templomból kifele jövet tovább érdeklődtem és megtudtam, hogy az az iskola amelybe Brassai és Kríza is tanultak a templom védőfalához volt hozzáépítve, de lebontották idővel.
A következőkben pedig a szó kerüljön a Piactéri házakra, melynek méreteiből, az építkezésre felhasznált anyagokból a hajdani építtetők társadalmi és vagyoni állapotára, foglalkozására, következtethetünk. Érdemes megfigyelni a házak homlokzatának különleges, érdekes változatait, hiszen Torockón nincs két egyforma díszítésű ház. Sajnos a nagy deszkakapuk eltakarják a nép udvarterét, a virágos, oszlopos tornácokat.
A turistáknak a Felső Piacsorból két udvar megtekintését ajánlom: a 282 és 284-es házaknál. A 288-as háznál az oromzatra lehet felfigyelni, a padláskijáró elé egy kis kilépőt, erkélyimitációt helyeztek. Az oromzat e oldalára egymásra nyelvet öltő ördögfigurákat faragtak, ez az úgynevezett sárkányosház. A 292-es ház, Torockó impozáns, emeletes lakóháza, a Czupor-féle ház. Tulajdonosa bankár volt, Torockó egyik leggazdagabb embere, aki magas kamatokra kölcsönzött pénzt. Az utcabeli idősöktől tudtam meg, hogy a szóbeszéd szerint a bankár összeveszett a szomszédjával és megígérte neki, hogy olyan házat épít mellé, hogy a nap soha sem fog az udvarára besütni. Ma már mindketten rég halottak, az emeletes ház pedig üresen, lakatlanul áll.
Az Alsó Piacsor házai közül fontos a 11-es számú ház, melynek bejárati ajtaja egyenesen az utcára nyílik. A 12-es számú ház kapujának kilincse egyedi darab, művészien kimunkált, tekeredő kígyót ábrázol. A 32-es ház kapufélfáján az 1859-es évszámot olvashatjuk. A 34-es épület a Községháza, mely impozáns külsejű. Az emeleti szobákban volt jegyzői lakás, vendéglő, bálterem. 1954-től az emeleti balszárnyban kapott helyet a Néprajz Múzeum és a jobbszárnyban van a Községi Könyvtár, valamint a földszinten a polgármesteri hivatal és a posta. A múzeumban láthatunk eszközöket, amelyeket a kovácsok használtak, népviseleti öltözékeket és még nagyon sok érdekes kelléket, melyeket a torockói nép hajdanán használt. A legszebb és legértékesebb népművészeti darabokat a híres Nagy Ida néni gyűjteményében találhatjuk a 172-es házszám alatt. Áthaladva a Zab-patak hídján a Kispiac terére érünk, ahol található a 48-as számú ház, melynek portáján Torockó egyetlen megmaradt vízimalmát tekinthetjük meg.
A malom kerekénél állva Áprily Lajos versét idézhetjük:

„Egyhangúságban csacska izgalom:
Hullámos árban ócska kis malom.
Láncokra verve sok-sok éve már
Ezüst vízen arany termésre vár.
A keskeny pallóján aki belép,
Megérzi meghitt, ősi életét.
Futó vendége mindig van néhány;
Falusi asszony, falusi leány.
Kolomp. Lejáratták a tengerit.
És fenn a tölcsér újra megtelik.
És újra hallasz minden régi neszt
És közben hull a liszt: örök homok -
S a nagy kerék künn sóhajt és zokog.”

A 192-es szám alatt van az unitárius lelkészi lak, ahol 1876-ban Jókai Mór is magszállt. Mint ahogyan azt a fentiekben is bebizonyítottam Torockó több mint 200 hagyományos épületből álló, összefüggő házsorokat és tereket képező építészeti hagyaték, Közép-Európa egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttes.
E település házinak berendezését illetően a „szépszobát” említhetjük meg, mint a torockói családok kincsét. Valószínű, hogy az alkotói vágy és a szép iránti nagy vonzódás találkozott egymással, amikor létrejöttek a gyönyörű festett bútordarabok, melyek a „szépszoba” ékszereiként tekinthetők. E bútordarabokon könnyen fellelhetők a "parasztbútor"jellegzetes vonása, de a virágmotívumok merőben mássá teszik. Ez a stílus a segesvári szászok hatására alakult ki, melynek alapszíne a zöld, s szabadon növekedő "életfákat" ábrázol. A színek harmóniája pompázatos.
Hasonlóan szép látványt nyújt a település népi viselete, melynek gazdag díszítettsége, változatossága tükrözi a gazdasági, társadalmi helyzetet. Természetes eredménye az Erdélyben együtt élő nemzetiségekkel fenntartott széleskörű néprajzi, gazdasági és kulturális kapcsolatnak. A torockói öltözet a XVII-XVIII. századi nemesi-polgári öltözet népi változata. A XIX. században élte virágkorát, a bányászat virágzása idején. E foglalkozás biztosította azt az anyagi alapot mely szükséges volt az igen költséges öltözet előállításához. Az öltözet darabok készítésével a torockói asszonyok, de főként a hozzáértő népi kismesterek foglalkoztak. Hozzávalók: selyem, bársony, vászon. A lányok vörössel és feketével kivarrt, gyöngyökkel díszített inget valamint sűrű ráncú fehér szoknyát és piros csízmát hordanak A férjhez menendő lányok olyan pártát viselnek, amely 50 gramm aranyat tartalmaz. A fiatal asszonyok apró érclemezekkel (úgynevezett izlóggal) díszítik ingüket. A nők díszes ruháin kívül különös dicséretet érdemel a nők költői kifejezésmódjuk, mely sehol sem alkalmazható jogosabban, mint Torockón. A férfiak öltözete piros zsinórral díszített fehér posztónadrág, irhabőr mellény és rókaprémes mente. A fiatalok színes nyakkendőt is kötnek. Ezt az öltözetet Erdély legszebbjei között említik. A település zártságánál fogva a népviselet megőrizte egyéni sajátos jellegét. Külön említésre méltó a menyasszonyi öltözet, mely a legdíszesebb, s legfőbb ékessége a párta, aranycsipkével. Amilyen díszes az ara ruhája épp olyan érdekes és jellegzetes a torockóiak lakodalmi ünnepélye. Általában a lakodalom hétfőn kezdődik, mikor a település egész népe hivatalos. Hétfőn reggel a menyasszony és vőlegény kölcsönösen elküldik egymásnak nászajándékaikat. A vőlegény ajándéka egy szíves csizma, selyem csipkés kötény, övbeváló és fejfátyol. A menyasszony ajándéka nyakkendő, selyemvarrottas ing és friss virágból készült nászbokréta. Vecsernyei harangszóra megindul a templomba a vőlegény násza egyfelől, a menyasszonyé másfelől. A menetet az öreg rendű férfiak nyitják meg, utánuk jönnek sorrendben az ifjak, ezeket követik csoportban a nők. A vőlegény a két vőfély, a menyasszony a két nyoszolyaleány között lépdel. Esketés után a násznép ugyanazon renddel indul vissza, de ezt megzavarja a „kalácsos ifjú”. Erre a legjobban futó ifjút választják, ki egy nagy kalácsot feltartva, mondja: „Itt a menyasszony kalácsa, ki el tudja venni, azé lesz a menyasszony ajándéka s egyéb jutalmat is kap.” A fiatalság közül többen űzőbe veszik a sebesen haladót,de ha senkinek sem sikerül a futót utolérni, akkor ö viszi el a menyasszonynak díszes kalácsát. Váltságul pedig nyakkendőt vagy egyéb ajándékot kap. Ezen kis móka után, a násznép elkíséri a menyasszonyt a szülői házhoz, hol a násznagy arra kéri a ház urát, hogy az arát vezessék színe elé. A menyasszony átvétele után a vőlegény ünnepélyesen biztosítja a szomorú szülőket: "hogy leányuknak atyja helyett atyja, anyja helyett anyja, testvérei helyett testvére lesz, s a rábízott kincset hűségesen megőrzi és gyarapítja ". Ezek után a fiatalság kiragadja a menyasszonyt a szülök karjaiból és vidám keretek között a vőlegényi házhoz viszik, hol az egyik szobában az asszonyok pártáját kérik. Sok vonakodás után a pártát a fejkötő váltja fel. Ezek után mindenki táncra perdül és vigad.
Egy másik népszokása Torockónak, amely a legismertebb, s amelyen csak a fiúk vehetnek részt. Valójában lakodalmas menethez hasonlít. A menet elején és végén ostoros betyárok haladnak. A felvonulást a muzsikusok vezetik, őket követi a pap és a kántor, utánuk halad a menyasszonyi pár (két legény, egyik „menyasszony", másik vőlegény) torockói ünnepi viseletben. Őket követi az úrfi és a kisasszony, század eleji városi viseletet utánozva (cilinder, frakk, csokornyakkendő, selyemruha, fátyolos kalap). Utánuk három pár torockói viseletben. A menetben vitézkötéses huszárok is részt vesznek. Egy kisszekéren húzzák farsangi Döme koporsóját (újabban a szekeret egy szamár vontatja). A koporsó után két vénleánynak öltözött legény halad, s égtelenül siratják Dömét. A menet körül még számtalan maszkos alakoskodó halad (ördög, halál, doktor, gólya, kéregető, szenes ember, cigányok, bohócok), akik, igyekeznek bekormozni a bámészkodókat. A gólya odamegy a lányokhoz és megígéri nekik, hogy babát hoz jövőben. A fiúkhoz mennek a vénleányok, sopánkodnak, hogy miért nem veszik el őket feleségül. Ez a farsangi menet bejárja az egész falut, majd a falu központjában megkerülik a templomteret. A parodisztikus szertartás kezdetén az álpap felolvassa a prédikációt, miközben maszkosok hangosan siratják az eltávozott Dömét. Felsorolják az elmúlt évben történt falubeli furcsaságokat, majd kigúnyolják azokat, s végül a farsangi Döme koporsóját darabokra törik a legények.
A népszokásokon kívül egyedi népünnepe a torockóiaknak áldozócsütörtökön van, midőn jól feltarisznyálva felmennek a havastetőkre, leginkább a Székelykő várhegyére, hol egész nap és este örömtüzek mellett vigadnak. Ottlétük emlékére magas csóvákat szoktak feltűzni. Ennek az ünnepélynek vallásos és történelmi eredetet követelnek; vannak, akik azt mondjak, hogy Krisztus az Olajfák hegyére menésének emlékére szervezik ezt az ünnepélyt, mások pedig a székelyeknek mongolok felett vívott győzelmével hozzák kapcsolatba.
Az előadottakban azt hiszem, Torockó múltja, jelenje eléggé ki van fejtve, valamint jövőjének biztosítására is ki van jelölve a követendő út, s így búcsút veszek e kedves településtől és rokonszenves népétől, azza1 a reménnyel, hogy a sziklák körüli eleven világ ne legyen csak a múlté. Vonzza hát a kút, a kő, a rejtőzködő régi falu - farsangon és farsang temetésen túl is - az otthont teremtő emberek sokaságát. Ezt kívánom.